Keritó, disztó és fürdőtó építés

Tudjon meg többet a tavak szakértőitől

Kerti tavak, dísztavak építése

Manapság kertjeinket nemcsak a szebbnél szebb szökőkutak, dísznövények, modern bútorzatok díszítik, hanem a különleges növényzettel és állatvilággal rendelkező dísztavak is. Előfordulásuknak gyakoriságában szerepet játszik mind a gazdasági helyzet fellendülése, mind a nyugat-európai szokások átvétele.

Tavunk kialakításánál figyelembe kell venni a körülötte lévő környezet stílusát, fáit, körülövező növényeit, de magát a házat is, amiben élünk és ehhez kapcsolódó, odaillő kerti tavat kell megtervezni.

Kerti tavak a hasznosítási típusuk szerint

1. Termelőtó(10-50 m²)

Fő célja a haltermelés. Ebbe a tófajtába az életképes lárvák kerülnek, egyhónapos korukig itt nevelkednek, majd egy nagyobb tóba kerülnek át. A termelőtónál minden a neveléshez igazodik, a víz minőségének tökéletesnek kell lennie, könnyen tisztíthatónak. Jellemzője még az egyszerű környezet és a könnyű lehalászhatóság.

2. Dísztó (10-20 m²)

A dísztavak lényege a stílusosság. Mindenképpen figyelembe kell venni a tavat körülövező környezetet és ahhoz hasonló dizájnt kell a tónál is kialakítani. Ennél a tófajtánál fontos az esztétikai külalak. Elengedhetetlen a rendszeres szivattyús iszapeltávolítás, hiszen a dísztó lényege, hogy a vize minimum fél méterig, de a legjobb, ha egy méterig kristálytisztán átlátszó. Általában koipontyokat és aranyhalakat telepítenek bele. Ahogy a költségvetés engedi, szökőkutakkal, kisebb vízesésekkel is feldobható. Illetve napjainkban már nagy divatnak örvendenek a dísztóval összekapcsolt, kerten átfolyó kis források és patakok. A díszhalak mellett, a dísznövényzetek sem elhanyagolhatóak. A legkedveltebb a vízen úszkáló tavirózsa, melynek látványa kétségen kívül minden vendéget meggyönyörködtet. Így a tavat érdemes a kertünk leglátogatottabb részére telepíteni. Viszont, hogy mind a dísznövényzetet, mind a díszhalakat óvjuk a nap sugaraitól, a dísztó esetében az árnyékolásról is gondoskodnunk kell.

3. Háztáji horgásztó (100-10 000 m²)

E tó esetében nemcsak a horgászat szenvedélyének hódolhatunk, de egy hatalmas, élő halraktárral is rendelkezhetünk. Mindenképpen egy természetes környezetet kell kialakítanunk, melynél a növényzetek ültetését, trágyázást és a telepített halfajták arányát is figyelembe kell vennünk.

4. Fürdőmedenceként használt tavacska (50-100 m²)

A dísztóhoz hasonlóan fontos a kialakított esztétika. Fontos a víz tisztasága, átláthatósága. A beültetett növényzetek mellett kihagyhatatlan a tóba vezető lépcső kialakítása és nagy teljesítményű, külső szűrő alkalmazása.

Háztáji körülmények között felépíthető tótípusok

1. Talajvíz táplálta tavak

A magas talajvizű helyekre megvalósított tavak, ahol a vízellátást egyértelműen a talajvíz mennyisége határozza meg. A terület mocsarassága miatt építését érdemes a szárazabb időszakokra tenni. A talajvíz táplálta tavaknál nem kell ún. kutat létrehozni, mivel az előzőekben említett pufferhatást a tóvíz, illetve a talajvíz együttese alakítja ki. Sajnos a víz szennyezettségét is a talajvíz minősége határozza meg. További hátrány, hogy a melegebb időszakokban a víz leapad és az utánpótolt víz sem megoldás erre az időszakra, mivel azt is a talaj magába szívja.

2. Völgyzárógátas tavak

Ez a fajta tótípus egy közeli patak felduzzasztásával állítható elő. Legköltségesebb része a duzzasztógát megépíttetése és fenntartása. A látványosság mellett alkalmas egy magasabb szintű haltermelésre is.

3. Fóliatavak

A legtöbb tó tulajdonos, illetve tavakat építtető illetők a fóliatavakat részesítik előnyben. A tóhoz szükséges fólia megvásárlása igaz magasabb költséggel jár, viszont kárpótolja a tulajdonosokat. Mindenféle környezeti hatással szemben biztonságot nyújt, legyen az talajvíz általi szennyeződés, kártevők, időjárás, stb. A PVC fólia vastagsága miatt pedig mondhatni örök életre szól.

4. Patakok

A fóliás tavak egyedi variációja, mely igazán látványosan mutat a kertekben. A patakokat különböző dísznövényekkel, kisebb vízesésekkel kiegészíthetjük.

5. Betontavak

Az egyik legköltségesebb tófajta, de nem a legmegbízhatóbb. Míg a fóliatavak állapotát nem befolyásolják a környezeti tényezők, addig ez a betontavaknál sajnos nem így van. Igaz a különböző rovarok ebben sem tudnak kárt tenni, de sajnos előfordul, hogy az időjárás kifog rajta. Fagyra megeshet, hogy repedésekkel és így vízszivárgással reagál.

6. Agyagszigetelés

Aprólékosan tömörített agyagos vízzáró réteg, melyet 20-25 cm vastagon kell szétteríteni, majd precízen ledöngölni. 1-2 hétig az agyagkolloidok duzzadása miatt szivárgás figyelhető majd meg.

7. Előre gyártott dézsa vagy medence beásása

Kisebb területű kertekben az előbb említett megoldások mellett egy egyszerűbbnek tűnő variáció a dézsák vagy tómedencék földbe ásása. Kisebb méretű dézsát akár az erkélyünkön is felállíthatunk, így a természetet a tömblakásokba is eljuttathatjuk. A tómedencénél figyelni kell arra, hogy a kontúrjainak megfelelő gödröt ássunk és abba illesszük bele az előre legyártott tómedencét, majd homokkal beiszapoljuk. A kisebb méretű tómedencék általában polietilénből készülnek, a nagyobbak pedig üvegszállal erősített műanyagból. Jellemzőjük, hogy fagyállók, az UV sugaraknak ellenállnak, nem korhadnak és az alattuk növekedő gyökerek sem tudnak kárt tenni bennük. A medencék szegélyeit úgy tervezték, hogy a természetes biológiai egyensúly ezeken is kialakulhasson. Hullámos, pikkellyel szabdalt, profilozott felületű, amely lehetővé teszi, hogy a különböző lebegő anyagok lerakodjanak és a mikroorgazmusok segítségével lebomoljanak.

Bizza ránk a kerti munkát

Önnek nincs más dolga, csak gyönyörködni az elkészült tavakban!

Vízellátás

Talán az egyik legfontosabb kérdés a tóépítéssel kapcsolatban, a tavak feltöltése. A legolcsóbb megoldás a föld talajvízszint alá történő ásásával jöhet létre. Ez viszont aszályos időszakban a halak és növények szárazra kerülését jelentheti.

Másik lehetőség a kerti kútból való szivattyúzás. Ennél viszont oda kell figyelni a víz minőségére. Sajnos a rovarirtó szerek, műtrágyák, vagy akár a közeli emésztőgödrök is elérhetnek olyan változásokat a víz minőségében, amelyben a halak nem képesek életben maradni.

A legveszélytelenebb és emellett a legdrágább választási a lehetőség a csapvíz, melynél maximum a víz keménysége és klórgáz tartalma okozhat némi problémát. Ezt kiküszöbölhetjük a csőre felszerelt permetezőfej beiktatásával, illetve a halak betelepítésének egynapos csúsztatásával.

Halfajták tavainkban

Ha tavainknál a haltartásra koncentrálódunk, akkor a tó kialakításánál néhány környezeti tényezőt figyelembe kell vennünk. Többek között szükségünk lesz egy sekélyebb, kb. fél vagy 1 méter vízrétegre, illetve egy ún. vízi kútra, amely másfél-2 méteres vízmélységet jelent és amelynek fontos tulajdonsága, hogy eldifferenciálódik a többi víztömegtől. A sekélyebb víz lényege, hogy ideális környezetet biztosít, mind az alacsonyabb és magasabb rendű növények, mind a táplálékállatok számára. A mélyebb víz pedig a pufferkapacitása miatt kompenzálja az időjárási és ökológiai hullámzásokat. Egyfajta hűvös, mikroklímával rendelkezik, amely állandó oxigéndús miliőt biztosít dísztavunk állatvilága számára.

Az emberek, ha dísztavat építenek, nemcsak a tó kialakítását, a bele ültetett növényzetet és a különféle formájú kőformákat tartják fontosnak, hanem természetesen a bele telepített halakat is. Magától értetődő, hogy a halaknál is az a lényeg, hogy mind a tulajdonosok, mind pedig a vendégek számára is gyönyörű látványt nyújtsanak. Így a legfőbb szempont, hogy a halak minél díszesebbek, egészségesebbek legyenek. Ezeket a szempontokat figyelembe véve a legkedveltebb halfajták a koipontyok, az aranyhalak, az aranycompók és az aranyjászok. Fontos tudnivaló ezekről a halakról, hogy speciális környezeti igényeik vannak, melyeket meg kell teremtenünk ahhoz, hogy halacskáink minél hosszabb időn keresztül legyenek a megépített dísztavacskák lakói. Egyik fontos tényező, mely befolyásolja életkörülményeiket, a vízhőmérséklet. Nyáron az ideális hőfok 21-24 ºC, télen 4,5-5 ºC alatti vízben sajnos egyes fajok már elpusztulnak. Lényeges tudnivaló, hogy a díszhalak a melegebb vízben aktívabbak, gyorsabban szaporodnak, viszont színük halványabb lesz és oxigénigényük is nagyobb lesz. Mivel díszhalakról van szó, alapvető elvárás, hogy szép színekben pompázzanak. Erre a legjobb megoldás, ha napfény érik őket. Viszont vigyázni kell, mert a túlzott napfény sem tesz jót, illetve a napfény miatt kialakuló felmelegedett vízhőmérséklet sem, mert ezek is a halak pusztulását eredményezhetik. A dísztóban mindig kell olyan vízrészt biztosítani, amely árnyékban van és hűvösebb hőmérséklettel rendelkezik.

Mielőtt kiválasztanánk a betelepíteni kívánt halfajtákat, tisztában kell lennünk a lehetséges betelepítési sűrűséggel, melyet a halak nagysága és a vízterület határoz meg. A kifejlett koipontyok mérete eléri a 40-50 cm-es nagyságot is. Nekik 300-350 liter mennyiségű vízre van szükségük. Az aranyhalak esetében több nagyságbéli változat is előfordul. 2cm-es egyedeknek 4 liter vízre, 3 cm-eseknek 5 liter vízre, 4 cm-eseknek 8 liter vízre, 5 cm-eseknek 10 liter vízre, 6 cm-eseknek 15 liter vízre, 7 cm-eseknek 28 liter vízre, 8 cm-eseknek 42 liter vízre, 9 cm-eseknek 55 liter vízre és a 10 cm-eseknek 72 liter vízre van szükségük. Az aranycompóknak egyedenként 50 liter vizet számíthatunk. Az aranyjásznál egyedenként 20-30 liter vizet. A fajokat akár kombinálhatjuk is, viszont a vízmennyiséget sosem szabad pontosan számolni, mivel a halak idővel növekedni fognak, ennek következtében az anyagcseréjük felgyorsul és emiatt a túlzsúfolt dísztóban oxigénhiányos állapot következhet be, amely a halak elpusztulásához vezethet.

Trópusi halak a kerti tavakban?

A trópusi halak zöme 15-20°C alatt elpusztul. Telepítésük maximum olyan tavakban lenne érdemes, ahol állandó hőmérsékletű termálvíz biztosítja a vízellátást. Nyáron nincs probléma a tartásukkal, viszont a teleltetésüket mindenképpen fűtött helyen kellene megoldani. Itt a fő problémát a lehalászásuk jelentené, főleg a nagyobb tavak esetében. Ha sikerülne is egy-egy fajtát kihalászni, sajnos a bent maradt fajok a tél alatt mind elpusztulnának. A trópusi halak között közkedveltek az elevenszülő fogaspontyok, a guppik, a xifók, a mollik és a plattyk. Újonnan pedig a piranjaféléket szeretik betelepíteni a tavakba a látványos „étkezéseik” miatt. De ezek a halfajták is a hideg beköszöntésével rögtön elpusztulnak.

Mindenesetre a dísztó tulajdonosok jobban járnak, ha a megszokott koipontyokat, aranyhalakat, aranyjászákat és aranycompókat telepítik be a tóba. Viszont, ha mégis másra vágynak, a vörösszárnyú keszegek, illetve a cápaszerű kecsegék is különleges panorámát nyújthatnak számukra.

A halak takarmányozása

Ebben a bekezdésben a kerti dísztavakban legelterjedtebb és egyben a legkedveltebb halfajok táplálkozási szokásait és szükségleteit tekintjük át.

Díszhalaink jellemzője, hogy mindenevők. A szagló- és ízlelőszervük kiváló, amely megkönnyíti a táplálékkeresést. A 10 °C-nál melegebb vízben már rendszeresen etethetőek, napi 3-4 alkalommal is akár. Viszont a levegő lehűlésével az étvágyuk is vissza csökken. Fontos, hogy mindig csak annyi táplálékot adjunk nekik, amennyit el is fogyasztanak. Testtömegük 2-5 %-át képesek elfogyasztani az egyszeri étkezésük során. Igyekezzünk hasonló időpontokban etetni őket, illetve a takarmányt lehetőleg sekély vízterületre, mindig ugyanarra a helyre dobni. Nem mellesleg a takarmány elfogyasztása is nagyon látványos, de ami a lényeges, hogy így követni tudjuk, hogy mennyi táplálékot fogyasztottak el halaink és legközelebb már a helyes mennyiséget tudjuk számukra kimérni. Sajnos a nem élő táplálékok a meleg vízben gyorsan bomlani kezdenek, melyek a tó vizének elszíneződését, esetleg vízszennyezést, végső esetben pedig a halak elpusztulását okozhatják.

Törekedjünk arra, hogy halaink takarmányát díszhal-, illetve állat-kereskedésekből szerezzük be, mivel például a halastavakból is beszerezhető vegyes plankton olyan élősködőket tartalmazhat, melyek megfertőzhetik halainkat és melyek miatt elpusztulhatnak. Ilyen élősködők például: a Bothriocephalus galandféreg, illetve a Lernaca-rák. A halak körében népszerű táplálékok, melyek szintén beszerezhetőek veszélytelenül az állatkereskedésekben a csővájó férgek, a vörösszúnyoglárvák és az élő földigiliszták. Lényeges, hogy halainkat fehérjetartalmú tápokkal is etetnünk kell. A tóban kialakítható természetes táplálékkészlet, az ún. planktonállomány. Ezt a tó vizének trágyázásával majd a vegyes plankton beoltásával érhetjük el.

Ha nem minden nap van lehetőségünk halainkkal foglalkozni, az sem baj. Ezekre a kimaradt időszakokra találták ki az önetetőt. A beállított időszakban és a kiválasztott mennyiséggel képes ellátni a betöltött takarmánnyal halainkat.

További betelepített állatok tavainkban

A rovarok és a kisebb állatok maguktól is betelepednek a kerti tóba, viszont egyes fajokat nekünk kell megvásárolnunk és betelepítenünk, hogy a biológiai egyensúly minél jobban működjön kerti tavainkban. Ezek közé tartoznak például a vízi csigák, melyek a növények elhalt részeivel táplálkoznak, így hozzájárulnak a víz tisztán tartásához. Négyzetméterenként öt csigát kell telepítenünk. A tótulajdonosok között népszerűek a mocsári csigák és a tányércsigák. A másik hasznos állat a tavi kagyló, mely szintén a víz tisztán tartásához járul hozzá azzal, hogy naponta nagy mennyiségű vizet szűrnek át és kordában tartják az algák létszámát.

Bizza ránk a kerti munkát

Önnek nincs más dolga, csak gyönyörködni az elkészült tavakban!

A vízi növények

Szerepük:

"...a növények szerves és szervetlen elemeket, vegyületeket, vesznek fel és építenek be testükbe. Ezzel más élőlények által nem hasznosítható anyagokból képeznek élő anyagot. Nappal fény jelenlétében fotoszintetizálnak: szén-dioxidot vesznek fel és nagy mennyiségű oxigént termelnek. Éjszaka, fény hiányában épen fordítva működnek, vagyis oxigént használnak anyagcsere-folyamataikhoz, miközben szén-dioxidot termelnek."¹

¹Dr. Váradi László: Kerti tavak kézikönyve, Nyíl Bt. 2004., 191. o.


Feladataik:
  • Kihasználatlan anyagokat vesznek fel.
  • A halak számára tápláléklelőhelyet, szaporodási felületet biztosítanak.
  • A halak komfortzónáját megteremtik és biztosítják.

Arra figyelnünk kell, hogy a tó medrében nem szabad túl sok és tápanyagban túl gazdag medertalajt elhelyezni. Mivel ez az algáknak ideális környezetet biztosítana, ebben a közegben elszaporodnának, fonalaikkal beborítanák az egész tavat. Nyálkás réteget alkotnának mind a víz felületén, mind az iszaprétegen. A víz színe áttetszőből szürkés-zöldre váltana. Az algák a fényt teljesen elvonnák a vízi élővilágtól, a növények elpusztulnának és a tó biológiai egyensúlya teljesen felborulna. Egyetlen megoldás a tó teljes felszámolása és újratelepítése lenne.

Növényeinket praktikus kezdetben ültetőkosarakba, ládákba és szegény táptalajba elhelyezni, mivel a növények a növekedésükhöz szükséges tápanyagot nagyrészt a vízből veszik fel, nem pedig a táptalajból. Idővel a növények kinövik a ládát, illetve ültetőkosarakat és a magjaik is szétszóródnak a dísztavunk iszaprétegében. Ekkor már a talaj is megfelelő lesz számukra.

A növények egész évben ültethetők. Egy dísztavat akkor tudunk minél szebben és látványosabban kialakítani, ha minél több zónát belehelyezünk. Így minden növénynek megtalálhatjuk a számára megfelelő környezetet, táptalajt és vízmélységet. Ahogy a halakra is jellemző, a növényeknél is van félárnyék-, árnyék, illetve kifejezetten napfénykedvelő. Érdemes figyelembe venni minden tényezőt, hiszen mint a halak is, a növények is akkor pompázhatnak legszebb színükben, ha jól érzik magukat a nekik szánt helyen. Emellett a tavi dísznövényeket is, mint a szárazföldieket is gondozni kell. Az elszáradt leveleiket leszedni, visszametszeni, tápanyagot nem túlzásba vitt mennyiségben pótolni, újratrágyázni.

A növények karbantartására egész évben figyelnünk kell. Igaz, a növények tisztán tartják a vizet, mivel elszívják a tápanyagot az algatömegektől, ugyanakkor nem szabad hagynunk, hogy elburjánzanak. A nádfajtákat télen a jégréteg felett kell levágnunk, a hínárféléket pedig nyártájékban kell ritkítanunk.

A dísztavakba gyakran ültetett, közkedvelt növényzetek:

Hínárfélék:

Lebegő hínárfélék: aljzathoz nem kötődnek, nagy a tűrőképességük

(Pl.: békalencse, kagylótutaj, moszatpáfrány, rucaöröm, vízijácint)

Víz alatti növények:

gyökérzettel kötődnek az aljzathoz

(Pl.: átokhínár, karolinai tündérhínár, süllőhínár, vízi boglárka)

Előnyeik:
  • díszítő szerepük mellett, a gyökereiken kialakuló baktériumflóra víztisztító hatású
  • halak számára búvóhelyet biztosít, illetve növeli a komfortérzetüket
  • könnyen kezelhető, áthelyezhető
Tündérrózsák:

Évelő növény, júniustól augusztusig virágzik.

Mocsári növények:

Ezeket a fajta növényeket a part közelébe kell ültetnünk, maximum 40cm-es mélységre.

A fóliázott tavaknál gyakran felmerülő kérdés a fólia eltüntetésére létező megoldások. Egyik ilyen, a kövekkel való takarás a tó medrében. Az oldalfalaknál célszerű a nádfajta növények odaültetése. A sekély részeken pedig a mocsári növényekkel való takarás a célszerű.

Tavak karbantartása, műszaki felszereltsége

Legfontosabb feladat a tóépítés után, hogy megteremtsük a dísztavak vízi élővilága számára a megfelelő környezetet.

A víz hőmérsékletére feltétlenül figyelnünk kell, mivel ha túl magas lesz, csökken a víz oxigénoldó képessége. A meleg víz ráadásul kedvez az egysejtű, algafélék és növényi szervezetek szaporodásának, így nemcsak a víz minősége romlik, hanem az oxigén az anyagcseréjük miatt még jobban csökken. A legegyszerűbb megoldás a víz hűtésére a magas vízszint biztosítása, illetve a hőségben elpárolgott víz pótlása. Ez történhet csapból, kútból szivattyú segítségével, de a legolcsóbb megoldás az ereszcsatornából a tóba vezetett csővezetéken keresztül az esővíz bevezetése. Ezekkel a megoldásokkal a halaknak a tó fenekén hűvös, oxigéndús környezetet biztosíthatunk.

Emellett fontos a tavak ún. szellőztetése is. A tavi szivattyúra felszerelt levegőztető fúvókákkal pótolhatjuk a különböző szervezetek által elfogyasztott oxigént is. A tóhoz kapcsolódó szökőkutak, vízköpők, vízjátékok, patakok és vízesések a feltűnő és gyönyörű látvány mellett, a halak és növények számára is jó szolgálatot tesznek, mivel a nagy felületen a levegővel érintkező vizekben az oxigén sokkal könnyebben oldódik. Ezáltal a tó oxigénállapotát is növelik az élővilág számára.

Tavainknál a vízhőmérséklet nézése mellett, figyelnünk kell a különböző vízminőség-vizsgáló készletekkel a víz pH-ját, nitrát-, nitrit-, ammónia- és foszfor tartalmát. Ezeknek értékei nem emelkedhet a megengedett érték fölé. Ha mégis, akkor vagy túlnépesedett a tó és néhány halat ki kell szedni, vagy kevesebb etetőanyagot kell a halaknak adni, vagy a tóban elszaporodtak az algák, melyeket különböző szerekkel ki lehet irtani. Habár, az ideális az lenne, ha a tó a benne kialakult biológiai egyensúlya miatt és nem pedig különböző vegyszerek miatt lenne tiszta.

Hogy a tiszta vízminőséget elérjük, célszerű a tóba vízszűrőt is beszerelnünk. Kaphatók víz alatt működtethető, illetve tóparton elhelyezhető szűrők is. Kisebb tavakhoz elegendő, ha mechanikus szűrőberendezést vásárolnunk. De ma már lehet kapni biológiai szűrőket is, melyekben a mechanikai szennyeződések habszivacson keresztül szűrődnek át. Maga a szűrő egy granulátum, ami felfogja a víz zavarodását okozó anyagokat és a benne lévő baktériumok által átalakítja a növények számára fontos tápanyaggá.

Vízi játékok, szökőkutak

Ahogy már az előbbiekben említettük, a vízi játékok, szökőkutak, nemcsak a látvány szempontjából fontosak, hanem az oxigénellátást is elősegítik tavainkban. Éppen ezért érdemes tavunk nagyságától függően a megfelelőt beépíteni. Ha tavunk felülete nagyobb, akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy egy bonyolultabb szórásképű vízi játékot vagy egy nagyobb szökőkutat építsünk bele. Viszont, ha mérete kisebb, akkor célszerűbb egy vízköpőt vagy egy vízi harangot betelepítenünk.

Ha ilyenfajta technikát alkalmazunk, figyelnünk kell a növényzetek betelepítésére is. Míg a halak imádnak a szökőkutak közelében tartózkodni az oxigéndús állapot miatt, addig egyes növények nem viselik el a rájuk csöpögő vagy permetező folyamatos vizet és egy idő után tönkre mennek. Például a vízi rózsa kifejezetten rosszul tűri a szökőkutak közelségét. Így a tóban biztosítanunk kell az effajta növények számára is megfelelő helyet, környezetet.

Patak a tó mellett

A dísztóval összekötött kis pataknak a funkciója ugyanaz, mint a szökőkutaknak, vízi játékoknak. Elképesztő panoráma tárulhat elénk, miközben a csobogó kis patak oxigénnel dúsított vize pici vízesésként ömlik bele a tavunkba.

A mesterséges patakmedret a tóhoz hasonlóan fóliából lehet kialakítani. Egy egyszerűbb megoldás, ha műanyag héjakat vásárolunk és azokat lépcsőzetesen helyezzük el, így a felső elemről mindig a következőre folyatjuk a vizet. A tóba való bejutásánál pedig kőlapokból kialakíthatjuk a vízesést is.

A tó megvilágítása

Hogy ne csak napközben gyönyörködhessünk dísztavunkban, érdemes a világítás bevezetése is. Manapság már lehetőségünk nyílik mind a tó körüli világítás megoldására, mind pedig a tó halainak megvilágítására. Így egy éjszakába nyúló tó melletti romantikus vacsora vagy akár egy barátokkal összegyűlt sütögetős parti közben is élvezhetjük a tó alá beépített világítótestek segítségével, a benne úszkáló halacskák látványát. Éjszaka a világítás miatt olyan világ tárul elénk, melyet napközben nem igen láthatunk. Ugyanis a lámpák fénye sajátos vonzerővel hat a tóban és a körülötte élő állatokra. A halak szemlélődve figyelik a tóban világító testeket. Az édesvízi rákok is előbújnak kis zugaikból, illetve a tó fényéhez csábult rovarok és a rájuk vadászó békák körképét sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

A halak teleltetése

Mikor a hőmérséklet 5 °C-ra csökken, a halak elkezdik keresni az áttelelésük számára a megfelelő környezetet. A mi feladatunk, hogy ideális miliőt biztosítsunk a téli hideg időszakban is számukra. Már a tavunk kialakításánál is gondoskodnunk kell a bekövetkezett időjárás változásokkal járó hőmérsékleti viszonyokban az állatok túléléséről, legyen az meleg vagy hideg idő. A tó medrének minimum 5 %-ának rendelkeznie kell egy 1,5 méteres, lágyiszapmentes vízmélységgel. Ebben a mederben alakulhat ki a már előzőekben is említett pufferkapacitás. Igaz, hogy tavunkat elsősorban a látvány szempontjából építjük, viszont ősszel és télen hagynunk kell, hogy a halaink nyugalmi időszakukat élhessék. Ilyenkor nem szabad őket piszkálni. Teleltetés előtt érdemes halainkat parazitamentesítő fürdőben részesítenünk. Ha a tó tetején megvastagodik a jégréteg, akkor a havat legalább az egyharmadáról el kell távolítani és a jégbe több helyen léket vágni. Ha lehetőségünk nyílik rá, akkor vízcserét a tél folyamán is biztosítanunk kell.

A dísztavak naptára

Ez a fajta naptár nem egyezik meg a naptári évünkkel. A tóépítés szezonja tavasztól tavaszig, a haltenyésztésre is jellemző szakaszig tart.
Naptárunkat a tavasz első hónapjával, márciussal nyitjuk meg. Ebben a hónapban már nem jellemzőek a napközbeni fagyások. Igaz éjszaka még fagyhat, emiatt a föld is fagyos lehet, de a napközbeni felmelegedések már mozgolódást idézhetnek elő dísztavacskáinkban. Ha látjuk, hogy halaink a sekélyebb vízbe merészkednek, táplálék után kutatva, akkor módjával megetethetjük őket, figyelve a mennyiségre. A víz tisztaságának és minőségének megőrzése végett csak annyi táplálékot szórjunk ki, amelyet fél órán belül képesek elpusztítani.
Április megjöttével pótolhatjuk az ősszel kiszáradt, tönkrement növényeinket. A tél alatt legyengült halaink miatt pedig érdemes a hó vége felé beiktatnunk egy antibiotikumos kezelést, hogy halaink megerősödjenek és a megfelelő színekben pompázzanak a meseszép, zöld és virágos tavasz közepette.
Május közeledtével a nagytestű díszhalak hajlamosak a szaporodásra. Emiatt érdemes egy mesterséges ívási aljzatot letenni a sekélyebb vizekre, majd a nem kívánt ikrákat eltávolítani a tóból.
A következő hónapban, azaz júniusban a legszebb a környezet a tóban és környékén is. Ebben a hónapban visszaállhatunk a normál etetésre, de az adagokat továbbra is figyelnünk kell. De már a fél órás elfogyasztási keretet kitolhatjuk egy órára.
Júliusban a tó természetes táplálékai elfogynak, így a halak etetését kiegészíthetjük különböző fehérjedús takarmányokkal. Halaink ebben az időszakban mutatják legszebb színüket és formájukat. Dísznövényeinkkel nem kell foglalkoznunk, maximum a túlburjánzott darabokat ritkíthatjuk meg valamelyest.
Augusztus a pipáló halak megjelenésének hónapja. Érdemes megfigyelni őket, ha pipálnak, majd lebuknak, nincs probléma. Viszont ha a lebukást követően perceken belül visszajönnek, akkor gond van. Ha megjelenésünkre sem reagálnak, akkor azonnal be kell avatkoznunk. Át kell néznünk a szűrőberendezést, illetve a víz egynegyedét azonnal le kell cserélnünk, lehetőleg hideg csapvízzel vagy kútvízzel. Viszont abban az esetben, ha a halak nem pipálnak, csak a hőségben elpárolgott vizet szeretnénk pótolni, akkor fontos, hogy a tömlőre szereljünk egy pázsitpermetező fejet, amelyen átfolyva, majd a levegővel érintkezve a víz aránylag felmelegszik, mivel a hideg víz akár sokkolhatja is a vízben úszkáló halakat. Szeptember beköszöntével, ahogy a víz hűl, úgy a halaknak adott táplálékot is fokozatosan csökkenthetjük vissza. A növényekről az elhalt hajtásokat is levághatjuk.
Ha még nincs tavunk és március hónapban szeretnénk elkezdeni a kialakítását, akkor ügyeljünk arra, hogy a fóliát csak a napközbeni, felmelegedett időjárásban rakjuk le. A hidegben, főleg 5 °C alatt a fóliák lerakása igen kockázatos. Az éjszaka folyamán megfagyhatott fólia könnyen reped, törik, így már a behelyezés előtt megvan az esélye, hogy úgy megsérüljön, hogy a feltöltés után a víz átszivárogjon rajta. Ha márciusban a tavunk medrét sikeresen kialakítottuk, majd befóliáztuk, akkor jöhet a feltöltés, illetve a megfelelő biológiai környezet kialakítása mind a halak, mind pedig a növények számára. Ez takarja a szervestrágyázást, a planktonok beoltását, illetve a növények telepítését. Ha ez mind megvan, akkor a halak betétele előtt legalább 3 hetet kell várni, hogy tavunk beérjen.
Május hónapjában, a 3 hét leteltével, mikor a vizünk barna színben pompázik, elkezdhetjük halaink telepítését. Mivel a frissen beköltöztetett halaink hajlamosak az új környezetben szaporodni, érdemes ívási aljzatot letenni a sekély vizekben, így figyelemmel kísérhetjük és szabályozhatjuk halaink mennyiségét.

A következő hónapban a halak táplálékmennyiségét növelhetjük, viszont ne vigyük túlzásba, akkora mennyiséget kaphatnak csak, amennyit egy órán belül elfogyasztanak. Ez az időszak a növények számára fontos, mivel ebben az időszakban erősödnek meg, hajtanak ki, indulnak virágzásnak.
Júliusban a hőmérsékletváltozás miatt nem kell aggódnunk. A halak kiegészítő táplálékát még tovább emelhetjük, a halak testsúlyuk 5 %-át képesek már ekkor elfogyasztani. A túladagolásra a hőségben még jobban vigyáznunk kell, mivel az el nem fogyasztott táplálék gyorsan bomlani kezd és megköt az iszapon, így egyes baktériumok működését megakadályozza, illetve a halak is eliszonyodnak a megszokott táplálékadó helyüktől. Ebben az időszakban indulhat meg a vízvirágzás, melyet például nádfonatokkal való beárnyékolással visszacsökkenthetünk kicsit.
Augusztusban a természetes táplálékok már elfogynak, így az abraktakarmányokat ki kell egészítenünk fehérjedús abrakkal is. A vízvirágzás felerősödhet annyira, hogy már az árnyékolás sem segíthet, ekkor már klórmésszel kell beavatkoznunk a tó minőségének és szépségének megőrzése érdekében. A szeptemberre jellemző esőzések miatt gondoskodnunk kell a túlfolyók tisztításáról is.
Októberben az árnyékolást mellőzhetjük a tavainknál. Ha az alga kicsit jobban elszaporodik, azzal sincs gond, mivel a tél folyamán ők termelik a szükséges oxigént a halak számára. A halak takarmányozását visszavehetjük akkora mennyiségre, hogy már képesek legyenek fél órán belül elfogyasztani. Ha a hőmérséklet 10 °C alá kerül, akkor érdemes a halaknál a parazitamentesító fürdetésről gondoskodnunk, illetve a meleg vizet igénylő halak számára az átteleltető medencét előkészítenünk.
Novemberben a tóban maradt halainkat már ne zavarjuk. Takarmányt sem kell kapniuk. Amennyiben a tavunk nem rendelkezik egy 1.5 méteres, pufferkapacitásra alkalmas kis mederrel, akkor a tavunk összes halát ki kell telepítenünk télre egy magas oxigénellátottságú medencébe. Viszont, ha van ilyen, akkor elegendő ilyenformán csak a melegigényes halak teleltetéséről gondoskodnunk.

December, január és február hónapjában a dísztavainknál a fontos teendő a jéggel befagyott tavak esetében a hó eltávolítása a tó kb. 5-10 %-án. Emellett lékvágás, annak karbantartása, illetve a tó vízéből kiemelkedő növényi részek levágása.

Újabban sokan kísérleteznek otthonukban a tóépítéssel. A birtokukban álló kevés információval, viszont idővel rájönnek, hogy magánakciójuk nem a legjobb döntés. Az esetek többségében a víz bezöldül, a halak elpusztulnak, a növényzet pedig tönkremegy és így az erre fordított pénz kárba vész. Egy kicsit magasabb költségvetéssel kertünket a tóépítő szakemberekkel és technikai hátterük segítségével, gyönyörű paradicsommá varázsolhatjuk. Egy páratlan zöld övezet, egy meseszép dísztóval, a benne növekvő növényzettel és szaporodó állatvilággal, mely a nap folyamán bármikor kikapcsol és megnyugtat. Szerintünk minden pénzt megér!

Kövessen minket most és 5% kedvezményben részesítjük!
Visszavonásig érvényes